következik a folytatás…
Tehát eljött az a bizonyos 6 óra sürgősségin való időtöltés..örökké valóságnak tűnő percek másodpercek,rohangáló orvosok nővérek..sokat nem fogtam fel ezekből mert hol EKG-ra rohantattak hol vérvételre hol a legfàjdalmasabb artériás vérvételre..Na aki màr eleve pànikos akkor még rángassuk el vérvételek sorozatàra hâtha attól “megnyugszik”.Csúnya irónia de talàn mèg hasznâlt is vagy màr csak a fejemben addig soha el nem múlónak tűnő kèpek kezdtek csendesedni.Hajnali 2-kor sikerült kezembe kapnom azt a semmire való iratot amit zàrójelentésnek hívnak.Tökéletes artéria vérgàzos vérvétellel és -keressen fel egy terapeutàt-jótanáccsal kiséltàlhattam..Megnyugodtam?Hogyne.Ki a fene ne gondolnà , hogy talàn ennek lelki oka van jé! Másrnapra nem javult a helyzet.. újabb kör a sürgőssègin csak most -sétàljon sokat az erdőben -jó tanàcsot kaptam egy igen kedves doktortól aki amúgy tisztàban volt azzal,hogy 120-as pulzusom van hisz ő csinâlta az EKG-t.
Zàrom a törtènettel soraim ebben a két napban sokat tanultam magamról is és mi az ami segít vagy nem segít!
Pànikbetegek vagy akinél esetleg kialakult jó tanàcs:
1. Ne menj vele a sürgősségire tudod sétàlj sokat!
2.Aki éjjel nehezen alszik el mert épp akkor van rohama :Buteyko-légzès! Nekem személy szerint nagyon sokat segített.
Következő bejegyzésben elmesélem én személy szerint magamban lelkileg,hogy éltem meg ezeket és kezelem mint lelkileg mint fizikailag!
Kérdés esetèn vàrom szeretettel az e-maileteket : workplace.niko@gmail.com
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: